TÜNDÉREK MAGYARORSZÁGON

TÜNDÉRORSZÁG MAGYAR MYTOLÓGIÁBÓL RÉSZLET


  Tündéreinkrőli népies hagyományainkban  is találkozunk, mely nékik egy külön, és pedig csodás szépségű arany boldoghont és lakot,tündérvilágot, tündérországot tulajdonít. 

Regéink és mondáink sajátságos élénk, eredeti képekben festik azt, " a távol messzeségben, tengeren és pedig az operenciás tengeren túl hová az út, réz, ezüst és arany egymásra következő erdőkön, és hasonló folyók mellett, meg az üveg hegyeken át vezet, létezik a tündérhon. A mese mondja: egy roppant sziklahegyben, melynek csúcsai az égbe nyúlnak, nyilik meg az arany varázsvessző által a fényes lak, tündérileg ragyogó  álló fényes palota. A réz, ezüst és arany erdőkből ablakaikra madarak repülnek, és megkezdik a zenét, minőt emberi fül nem hallott, mire a tündérek táncra kelnek, forognak mint a gondolat; jöttek mint a forgószél;láthatlanok: „köd előttem s köd utánam, hogy engem senki meg na lásson!” azon mondat, mely által a tündér láthatatlanná lesz.  A tündérgyermekek ajkaira égből csepeg a tej, bölcsőjük hó és napsugárból készült, mosolyuk mint a hajnal hasadása, ha könyeznek  gyöngy hull szemeikből. 

Az emlékek tanúsítják, hogy Erdély és hétvára, a héterdő, nem oknélkül tartatott a tündérek regés honának, rá a tündérek honát jelelő hetes szám utalt már, vagy hogy e számok értelme rá nézve ily mythosi alapból alkalmaztatott, mint a hol bizonyára az egész magyar földön legrégibb.

Honunkban is ismér azonban a néphagyomány ily különös tündéri lakvidéket, így tartja még Csallóközt, — ezen nem kevésbé régi magyar telephelyt, az avar ringek, tatár ülések színhelyét, a még benne lézengő nem egy monda a tündérek különös honának. Ezek szerint Csallóköz, mielőtt még Csallóközzé lett, volt a boldog aranykert, melyben az aranyhajú tündérek laktak, jártak s keltek. 

 Csallóköz tája még oly gyönyörű volt, hogy aranykertnek neveztetnék, sok tündér lakta akkoron; a nagy Duna szigetei voltak legkedvesb mulató lakhelyeik, ott járt hajdanta tündér Ilona is, mint hattyú úszkálva a Dunán. Vízi tündérpalotáikban mondhatlan fény és gyönyörűség uralkodott, aranytól és gyémánttól ragyogott ott minden; vízi tartományaik messze terjedtek el onnét egész a tengerig.

GRIFF

  A griff OROSZLÁN alsóteste van farokkal, valamint SAS felsőteste sasszárnnyal, -lábbal, -karmokkal és sasfejjel, rajta oroszlánszerű fülekkel (miáltal a griff-fej jól megkülönböztethető a sasfejtől). Szokványos helyzete az ágaskodó. E nagy „madár”, illetve mitikus lény biológiai őse az ázsiai sztyepvidéken élő 13 sasfajtából, 9 keselyűfajtából és 9 sólyomfajtából, valamint az ázsiai oroszlán (Panthera leon persica), a szibériai tigris (Panthera tigris altaica) és az afganisztáni tigris (Panthera tigris virgata) létező alakjából alakult ki. Az angol heralgikában előfordul a szárnyak nélküli ún. hím-griff is. Ezek helyett néha aranysugarak vagy tüskék nyúlnak ki a testéből.






Néha két hosszú, egyenes szarvval is ábrázolják. Egyes angol szerzők a griff egyik fajtáját az alce névvel illetik, de erre nem található tényleges címertani példa.Egyes írások szerint a griffek a belső-ázsiai szkíták földján a hegyekben őrizték az aranyat.Ott találjuk a griffet a szkíta leleteken,az avarok fém tárgyain és ruházatán, a magyar királyi jogaron a koronázási palást szélén és az Árpád -kori pénzeken

A török és perzsa emberek a griffet - a szimurgot - és a többi "összetett állatot" sohasem tartották valódi lényeknek, mert tudták, hogy ezek a fejedelmek és a királyok jelképei, jelvényei. 

TÜNDÉREK

Származásuk:


A tündérek, mint csodás mitológiai és mesei alakok igen népes családfát és szerteágazó történetet tudhatnak magukénak. Maga az alak szinte minden népnél megtalálható valamilyen formában. Az indiai népektől az irániakon át a kínaiakig egyaránt előfordulnak a hiedelemvilágokban olyan varázslatos lények, melyek ártó vagy jó szándékúak, és a létezés egy magasabb, vagy legalábbis embertől különálló részén foglalnak helyet, ugyanakkor az isteni szférát még nem érik el.

Angol/Ír tündérek
Az angol/ír tündéreket elsősorban a kelta mitológia hiedelemvilága formálta. Maga a szó, fairy ma a köztudatban,  egy olyan apró tündért jelent, mely szárnyakkal rendelkezik, megvan a maga különálló kis világa, emberekkel csak kivételes alkalmakkor érintkezik, nagyon hasonló az ír mesék igen kedvelt csínytevő, kincsőrző manójához.
 
Az ír-kelta tündérek világa azonban nem ilyen egyszerű. Rengeteg fajtáját különböztetik meg: banshee (halálhírnök), finn (csínytevő szellem), gnoll, gnóm, kobold, bányamanó, brownie vagy bwca, és még rengeteg a tündérektől nehezen megkülönböztethető szellem, törpe, vízi tündér, sellő és egyéb furcsa félszerzet.

                                                          

Az angol nyelvben a tündérre, manóra, törpére van még egy szó: elf. 

Jelentése többrétű, összetett, jelenthet apró, föld alatt élő gonosz kis élőlényt, aki akár az emberre is veszélyes lehet, jelentheti a „hősies” tündért, de egyéb csodás jellegű teremtményt is. Nem csak egy vagy több konkrét lényt takar, hanem maguknak a természeti erőknek csendesen, a háttérben működő megszemélyesítőit is magába foglalja. Az elnevezés a germán mitológiából származik, a német nyelvterületen ugyancsak megvan, szintén elf, esetleg elbe alakban, de a skandináv népeknél is megtalálható hasonló formában és jelentésben.



 Balkáni tündérek
A balkáni népeknél ugyancsak megtalálható egy sajátságos tündér kultusz. 

Ez leginkább a görög nimfákra emlékeztet, de vannak egyéni jegyei is. A szláv tündér, a vili fő jellemzője az, hogy legtöbb vonásában – főleg magyar nyelvterületen – boszorkánnyá vált, jelentése a sok helyen tündér és boszorkányt egyaránt jelentő szépasszony, fehér asszony, kisasszonyok jelentéskörébe olvadt bele, átalakítva a valószínűleg ettől eltérő honfoglalás kori magyar tündérképzetet. De vannak egyéb sajátosságai is, nemcsak nőnemű, esetlegesen ártó szándékú, boszorkányos jellegű tündérek léteztek a szláv népek képzeletében, hanem többek közt vihar és állatalakban megjelenő tündérek is. A vilik megjelenési formája sokszor valamilyen vihar vagy forgószél, melyet viliktáncának is neveznek. A zoomorf tündérek egyik érdekes formái a lóalakban megjelenők, az ún. Tódor-lovak, ló-tündérek. A másik sajátsága a szláv tündéreknek az időszakos, naptári dátumhoz, vagy jeles alkalomhoz köthető megjelenés. A következő eltérés a középkori és reneszánsz nyugati folklórral szemben a tündérek veszélyességi foka, sokkal inkább ártó jellegűek, mint nyugati testvéreik.


 Magyar Tündérek

A magyar népi hitvilágban kevés, főleg mondai adat van tündérekről. Az adatok többsége régi, nehezen értelmezhető. Bizonyos, hogy határozottan körvonalazott egységes tündér-képzete a magyar néphitnek a múltban és a jelenben is ismeretlen.

Legnagyobb hatással a magyar hiedelemvilágra kétségtelenül a balkáni népek tündérkultusza volt. Innen került át a kisasszonyok, fehér asszony, szépasszony kifejezés. Az is a szláv népek hatását jelzi, hogy a 

 tündérkedik, az Erdélyt takaró Tündérország kifejezések elsősorban pejoratív értelemben voltak használatosak a 16-17. sz. során, vagyis nem éppen pozitív dolgokat jelöltek.

Tüdér elsősorban a Dél-Alföldön, Dunántúlon, Erdély, Moldva, Bukovina területén, és a Felföld sok helyén fordult elő. Ezen területeken a tündérek fiatal, hosszú hajú, általában fehér ruhás, gyönyörű nők, rendszerint csoportosan jelennek meg. Kedvelt megjelenési helyeik az elhagyott ösvények, keresztutak, hidak, árkok, tavak. Előszeretettel énekelnek, zenélnek, fürdenek, néha nagy táncmulatságokat vagy ebédeket tartanak. Képesek repülni, alakot váltani (például hattyúvá vagy forgószéllé változni). 

Magyar-Erdély tündér nevek:

Ramocsa: róla nevezték el a ramocsavirágot (henye boroszlán) és a Ramocsa-mezőt.
Tarkő: birodalma Székelyföld északkeleti részén található.
Olt: Tarkő leánya, akit édesanyja folyóvá változtatott.
Maros: Olt édestestvére, aki szintén folyó alakjában siet édesapjához.
Dála: róla nevezték el Székelydályát.
Firtos: Firtos-hegy tündére.
Tartod: Tartod-hegy tündére és Firtos testvére.
Rapsóné: Rapsó rabonbán tündér felesége, Firtos és Tartod testvére

SÁRKÁNYOK MAGYARORSZÁGON

 Talán meglepően hangzik, de az utolsó sárkányészlelés a XX. század elején volt Magyarországon.

A népmesékből jól ismert, félelmetes, olykor több: hét- vagy háromfejű sárkányok létezését valószínűleg kevesen fogadnák el valóságosnak.

 Sokkal inkább gondoljuk metaforikus jelentésű képnek, szimbólumnak, a mesevilág vagy a folklór fontos kellékének, mint létező világunk részének. Pedig jó okunk lenne elgondolkodni a sárkányok létezésén, hiszen szavahihető emberek beszámolói állnak rendelkezésre. Nem is kevés.

 

Maga a szó valószínűleg már a honfoglalás előtt is rendelkezésünkre állt, a bolgár-török együttélés idejéből származik, ezért a Kárpát-medencébe érkező ősmagyaroknak nem kellett új kifejezést keresniük, ha el akarták beszélni valamilyen szörnyű sárkánnyal esett kalandjukat. És ilyesmire biztosan sor került, hiszen még sok száz évvel később is előfordult, hogy sárkánnyal találkozott valaki; akár egy dögletes mocsárban kóborolván, akár saját településének szélén állva. Talán meglepően hangzik, de az utolsó sárkányészlelés a XX. század elején volt Magyarországon: Daskó András kéki lakos (Szabolcs) találkozott sárkánnyal, saját szemével látta. A felsőteste fekete felhőbe volt burkolva, a farka a földet söpörte, és hatalmas vihart hozott magával. A régebbi sárkányészlelések között is sok hasonlót találhatunk.

A sárkány természetes ellensége a Physiologus szerint az ichneumon, amelyik, ha sárkánnyal találkozik, bekeni a testét agyaggal, az orrlyukát pedig megvédi a farkával a sárkány tüze ellen, majd vitézül harcol a győzelemig. Magyarországon vagy Erdélyben egyetlen ichneumont sem észleltek, csak sárkányokat. De azt elég gyakran. Erre utalhat egy sereg településnevünk. Elgondolkodtató, miért neveztek volna el egy-egy falut valamely félelmetes lényről, ha nincs és nem is volt vele kapcsolatuk az ott élőknek. A történelmi Magyarországon pedig legalább öt helységnév utal a fenevadra: a fogarasi Sárkány mellett van a Bakony és a Vértes közötti Bakonysárkány, Bősárkány, Szilsárkány – Párkánytól nem messze pedig Sárkányfalva. Nem is beszélve a rengeteg Sárkány-hegyről, lyukról és barlangról.

A tekintetben elég nagy a bizonytalanság, hogy miként került a sárkány a Kárpát-medencébe: egyesek szerint őshonos, elsősorban elhagyott mocsarakban tenyészik, méghozzá úgy, hogy ezekben a világ zajától távoli lápokban egy-egy kígyó hét évig elrejtőzik és ezalatt csak kígyót eszik, majd lassan átalakul a hatalmas, pikkelyes szörnnyé. Ilyen sárkány élt az Ecsedi-lápban vagy az erdélyi Szent Anna-tóban. Mások szerint azonban a sárkány barlangokban él. De az is lehet, hogy ez egy másik sárkányfajta. Önálló szaporodásra képes. Mint ismeretes, ez a sárkány hét évig terhes, majd újabb hét évig szoptatja kicsinyét, amíg annyira megerősödik, hogy szét tud tépni egy ökröt. A barlanglakó sárkány is elég gyakori, Erdélyben, vagy a baranyai Szentmihályhegy határában lévő hasadékban szokták látni. Néha kifekszik a napra sütkérezni. Ez utóbbi, a szentmihályhegyi sárkány, egy nagyon ritka, békés, jámbor állat, amelyik megvédi a falut. Máskülönben a falu névadója, Szent Mihály, bizonyára el is pusztítaná. A leggyakoribb azonban az a fellegekkel érkező sárkány, amelyikről még Shakespeare is megemlékezett az Antonius és Kleopátrában. Nálunk az ilyeneket a garabonciások bűbájolják meg, méghozzá egy-egy öreg kacsát vagy kakast nevelgetve a trágyadomb alatt félelmetes sárkánnyá. Ilyennel találkozott a már említett Daskó András vagy száz évvel ezelőtt.

De sárkányészlelelés olyan sok volt az elmúlt ezer évben, hogy mindet felsorolni nem lehetséges. Cserei Mihály (1668-1756) beszámolója például nagyon hitelesnek tűnik: „Egy estefelé Kecén künn a kapunál állottunk sokan, s nagy hirtelenséggel az égen egy szárnyas sárkány szikrázva keresztül mene, más helyeken is az országban ugyan akkor láttatott.” Miskolczi Gáspár (1628-1696) református lelkész és amatőr természetbúvár ugyan személyesen nem látott sárkányt, de hiteles szemtanúk elbeszélése alapján nagyon pontosan leírta, milyen jószág is az: „A sárkánynak mind alsó s felső álla-kapcáján három sorral vannak fogai. Szemei felette igen nagyok, s még pedig oly élesen látók, hogy a poéták azokra nézve őket kincsek őrizőinek nevezték. Az álla alatt két szakáll forma nagy üres bőrök csüggenek le, mint az ökörnek. Az igazán való sárkányoknak pedig két kiváltképpen való nemei vannak. Az egyik rendbéliek nagy, vékony hártyából formáltatott szárnyasok, kiknek hátakon két szárnyok nem tollakból, hanem hosszú tetemes lineákra vont merő hártyákból álló vagyon, majd minémű a halak szárnyai. Másik rendbélieknek pedig semmi szárnyuk nincs, hanem csak igen vég és megnövekedett kígyók.”

Meglehetősen alapos és részletes leírás, mintha csak szemtanútól származna. De vajon mi lehet az oka a magyarországi sárkányokra vonatkozó hiedelmeknek, amelyek napjainkban is annyira elevenen léteznek, hogy még Rowling Harry Potter és a tűz serlege regényébe is belekerültek – itt olvashatunk a Magyar mennydörgő nevű félelmetes fenevadról? Nos, amint a vámpírok esetében, úgy a sárkányokkal kapcsolatosan is a tudomány a felelős. Egész pontosan egy izgalmas tanulmány mely az Ephemerides Acad. Imper. Nat. Curiosorum folyóiratban jelent meg 1672-ben De draconibus Carpathicis – A Kárpátok sárkányairól – címmel. Szerzője Johannes Petersonius, vagyis Hain János eperjesi orvos, aki számtalan ritka magyarországi tüneményről adott hírt. Hain egyébként a legnagyobb körültekintéssel járt el, amikor 1671-ben először találkozott barlangokban talált sárkánycsontokkal. Később ezekből német orvos barátjának, Sachs doktornak is küldött, amelyhez levelet is mellékelt. Ebből tudjuk, hogy a csontok a Dunajec partján lévő karthauzi kolostor melletti barlangból valók, ahol rengeteg van belőlük, és nyavalyatörés ellen használják a csontokat, amelyek nem mellesleg a fogak betegségei esetén izzasztólag hatnak a páciensre. A sárkányok egyébként éjszakai állatok, nappal barlangjaikba húzódva alszanak. Néha azonban előmerészkednek, mint az Hain János másik leveléből kiderült: egy évvel korábban az Ung vármegyei Orlói-tó (a mai Orlov mellett) közelében láttak eleven sárkányt. A tudományos világ alaposan körüljárta Hain közleményében olvasottakat, aminek hatására legalább fél Európa arra a következtetésre jutott, hogy Magyarországon nem csupán vámpírok élnek szokatlanul nagy számban, de sárkányok is.

Fél évszázaddal később egy Franz Ernst Brückmann nevezetű wolfenbütteli orvos átutazván a Kárpátokon sárkányfogakat vitt haza. Ezzel ért véget a magyarországi sárkányok legendája, ugyanis alapos vizsgálódás után megállapította, hogy azok medvefogak. Újabb fél évszázaddal később, Johann Christian Rosenmüller nyomán, már azt is tudni lehet, hogy nem is akármilyenek azok a fogak: hajdanában a barlangi medvék vacsoráját őrölték.

FORRÁS:MAGYAR NEMZETI DIGITÁLIS ARCHIVUM ÉS FILMINTÉZET

 A sárkány egy mitikus lény, jellemzően nagy és hatalmas hüllő, mágikus vagy spirituális tulajdonságokkal.

A Nagy Földi Sárkány A bolygónkon található leggyakoribb sárkányfaj a nagy földi sárkány, vagy közismertebb nevén a Draco rex Cristatus.
Ezek a nagy termetű, szárnyas lények tizenöt és harminc méter közötti hosszúságúra nőnek meg, a szárnyuk fesztávolsága eléri a harminc métert. Színük rendszerint zöldes-barna, pikkelyeik a citromsárgától a smaragdzöldig minden színben pompáznak. Vannak olyan földi sárkányok, amelyek tüzet tudnak lehelni, jóllehet ennek ereje nem olyan nagy, mint a tűzsárkányoké.
A földi sárkány kiválóan tud repülni és vitorlázni. Bár hatalmas termetük megnehezíti a felszállást, de ha egyszer elérték a nagy magasságot, puszta vitorlázással, a szelek hátán hatalmas távolságokra képesek eljutni.
A Draco rex zárkózott, befelé forduló lény. Nem szívesen tűri meg maga mellett a társait, leszámítva a párzási időszakot, de akkor sem hosszú időre. E magatartását az a szándék vezérli, hogy elkerülje az ennivaló és a nőstények birtoklása feletti vitákat. Tekintettel hatalmas erejükre és méretükre, az ilyen viták végzetes kimenetelűek lehetnek. Érdekes viszont, hogy amikor egy földi sárkány megöregszik, keresi egy fiatal példány társaságát, hogy leckéket adjon neki sárkánybölcsességből, és hogy rá hagyományozza kincseit.

Wyvern 
A legtöbb sárkánytól eltérően a wyvern kétlábú. Mivel azonban a Föld legnagyobb sárkánya, két lába is tökéletesen elegendő, hogy elragadjon egy nagy szárazföldi emlőst. Már Hérodotosz és Plinius is megemlíti, hogy a wyvern szereti az elefántot. Elképzelhető, hogy az arab legendák elefántokra vadászó óriásmadara, az úgynevezett rok , rukh szintén egy wyvern lehetett. S összetéveszthető a magyar mennydörgősárkánnyal, mely legközelebbi rokona.



A wyvern tojása testméretéhez képest nem olyan nagy, csupán 8-10 liter űrtartalmú. A héj fehér, esetenként halványsárga, s porcelánszerű. Miután a tojásait kitojta, a wyvern-anya hűségesen védelmezi kicsinyeit, melyek hat hónap múltán kelnek ki. Madagaszkár egész területén elterjedt, de őshonos még Afrika délkeleti és északkeleti részén is (főleg a Nílus mentén). Madagaszkár északi részén húzodik az Ankarana nevű hegység, melynek pengeélességű tűsziklái között egy hatalmas wyvern-állomány él.

Méretek (egy kifejlett egyedé): hossz: 15-16 méter; magasság (ha nem terjeszti ki hatalmas szárnyát): 5-5,5 méter; szárnyfesztávolság: 30-32 méter.









Európai sárkány 

Ez a faj a legintelligensebb, de egyben a legvadabb is. Arról ismert, hogy szereti a kincseket (gyűjti is őket, azt is észreveszi, ha egy 20 centis aranykancsót is elvesznek tőle) és tüzet okád. Ma már csak ritkán látnak, mivel szinte az összes példányt kiirtották a sárkányölők. 3-4 évente vedlik és imád beszélni. Egyébként az európai sárkánynak két alfaja van: egy "szokványosabb" (hosszúkás pofa, izmos négy láb, két szárny...) és egy másik, kicsivel alacsonyabb, aminek pofája és tüskéi is máshogy rendezkednek el. 
A sárkányszív című filmben is egy ilyen sárkány a főszereplő, neve Draco.

Baziliszkusz 
A baziliszkusz képes alakot váltani, ezért nehéz észrevenni. Ha szarufára felakasztunk egy döglött baziliszkuszt, távol tartja a pókokat és a fecskéket. Az igazi alakjuk valószínűleg sárkányra hasonlít; két hosszú hátsó lába van és két mellső lába, amit csak az áldozat megragadására használ, csont-sovány. Akik a vadonban élő baziliszkusz után kutatnak, vigyenek magukkal egy tükröt, mert ha a baziliszkusz két ellenséget lát - a megfigyelőt, valamint a tükörben saját magát-, akkor saját tükörképét tartja veszélyesebbnek, és azt támadja meg, közben pedig a megfigyelő nyugodtan jegyzetelhet. 
Harangvirágos erdők mészköves dombvidékein él, színe barna, esetleg piszkos zöld. Harapása a legnagyobb fegyvere, ugyanis mérgező.

GALLÉROS SÁRKÁNY

Ez a faj főként a barlangi sárkányra hasonlít, a föld alatt lakik, üregekben, lyukakban. Mivel szokott a barlangival barátkozni és közeli rokonok is, gyakran szokták őket összehasonlítani, csak két különbség van köztük: a gallérosnak van szárnya, és csak két lába van, két hátsó, ami izmos, minta  wyverné. Undorító szokott lenni, azért, mert úgy falja fel áldozatát, hogy az még él, s lenyeli. Ezután lemegy a táplálék az első gyomorba, s utána kiöklendezi, majd tüzével megsüti, s utána eszi meg, hogy kerüljön a második gyomorba. Hiába, minden állatfajnak van valami gyengéje. Lehellete mérgező füst, káros minden élőlényre (leszámítva saját magát). Adatok:

Méretek: felnőtt: 11 m hosszú, 2 m magas; fióka: 4 m hosszú, fél méter magas; súly (felnőtt): 250 kilogramm

Északi Jégsárkány 

Izland és az Északi-sark havas, jeges pusztáin is tartanak megfigyeléseket sárkánytudósok. Mindezt azért, mert a fent leírt helyeken él egy ritka, intelligens sárkányfaj, melynek életmódjáról keveset tudunk. Ez az északi szárnyas jégsárkány, melyet csak északi sárkány, vagy jégsárkány néven emlegetnek, ugyanis ez a faj kifejezetten kedveli a havat és a hideget. Az évezredek múlásával pikkelyei keményebbek és fehérebbek lettek. Szinte ugyanúgy néznek ki, mint a szárnyas földsárkányok, néhány kivétellel: pikkelyeik halványabbak, csúszósabbak és jegesebbek, tapogatók helyett pofájukról jégcsapok lógnak alá.

A farkuk végén lévő nyílszerű kemény tüske (ami minden sárkányfajnál megtalálható) pedig irtózatosan kemény jégdarab. A sárkány hűsítő tüzet használ, ugyanis ha igazi, meleget adót fújna, könnyen megbetegedne és akár kómába is esne. E helyett halványkék lángok csapnak fel szájából, amik „megfagyasztják” és jégtömbbe zárják az áldozatot. Félelmetes faj. Három-négy tojása lehet életében egy nősténynek, melyet mindig elás a mély hóban. Mindig visszatér a „fészekhez” és ellenőrzi, nem törtek e széjjel, vagy a kicsik élnek-e még. Adatok:

Méretek (kifejlett egyedéi): hossz: 12 méter; magasság: 4,5-5 méter; szárnyfesztávolság: 22-23 méter.

Pikkelyszín: fehér, halványkék.

Természete: rendkívül vad faj, ha becsapják, többé nem nagyon bízik meg senkiben.

Lakhely: havas barlangok.

Táplálék: jegesmedvék, fókák és néhány hal, ami odatéved.

Veszélyei: jeges tűz, karmolás, taposás, harapás, a nyíl alakú tüskével való szúrás, döfés és vágás. Egyebek mellett nem ajánlatos alkudozni vele, mert ha nem az ő észjárásának megfelelően adjuk elő mondókánkat, könnyen a gyomrában végezhetjük, vagyis magas intelligencia.

 HYDRA  Draco bustrum

Furcsa a hidra - mert a történelemben legtöbbször (vagy mindig) olyan sárkányokról számoltak be, melyeknek egy, nem annál több  feje volt. Az még furcsább, hogy a hidra nem tüzet, füstöt, vagy fagyasztó lehelletet okád áldozatára, hanem maró hatású, savas köpést. A köpet szétolvasztja a bőrt, majd akkora fájdalmat okoz, hogy az áldozat ordít, de eközben a hidra táplálkozik vele. Undorító! A hidrának általában háróm, öt vagy hét feje van s Dél-Európában, esetleg Észak-Afrikában tartja rettegve a városokat, községeket. 

Adatok:

Lakóhely: mocsaras, büdös erdőségek (ez viszont baj, mert a Ichneumon pont ezeket a helyeket kedveli)

Méretek: felnőtt: 13 m hosszú, 8 m magas; fióka: 7 m hosszú, 5 mmagas; súly(felnőtt): 5,5 tonna

Szín: mocsárzöld, barnászöld

Fegyverek: maró hatású köpet, karmok, farokcsapás, fojtás, harapás, mérgezés

Táplálék: halak, saját megóvásából: Ichneumon, madarak, varacskos- és vaddisznók, ember (ezt nagyon szereti)

TOTEMÁLLATOK

 Hattyú:  Igaz szépség és az egyén hatalmának életre keltése.

Sas:    A lélek megvilágosodása, gyógyítás,teremtés.

Medve : A tudattalanban rejlő erő és hatalom életre keltése.

Pillangó:  Átalakulás ,örömtánc.

Puma:     Az erő felszínre hozása.

Delfin:    A légzés a hangadás ereje. öröm és játékosság.

Jávorszarvas:
              Gyengédség,ártatlanság,gyengéd csábítás új kalandokra.   
              Elsődleges női  energiák.Élet és halál mágiája.


Teknős:   Anyaság, hosszú élet, a lehetőségek feltárása.

Sólyom:   Függetlenség, összpontosítás, fürgeség.

Bálna:     Alkotás, az ének hatalma.A belső mélységek megelevenedése.

Kutya:     Hűség, védelem.

Bagoly:    A mágia, az előjelek, a csendes bölcsesség. A sötétben látás misztériuma.

Pingvin :   Irányított álmodás és testen kívüliség.

Jegesmedve: A tudattalanban rejlő erő és hatalom életre keltése.

Sirály:       Felelősségteljes viselkedés és kommunikáció.
Fóka:  Aktív képzelet, kreativitás és élénk álmodás.
Hóbagoly:  Időzítés, ügyesség , az igazi erő gyengéd alkalmazása.
Mókus:     Aktivitás és készenlét.

Ló:            Utazás, erő, szabadság.

Farkas:     Család, vezetés, csapatszellem,összetartás, oltalmazás, rítus, hűség, szellem.

Antilop:    A tudati tevékenységek gyorsasága és alkalmazkodásképessége.
  Béka: termékenység , erő
Borz:Merész önkifejezés és önállóság . történetek tudója.
 
Bölény: A megfelelő tett és ima ötvözése a bőség elérése érdekében.
Denevér: Átmenet és új dolgok kezdete.
Egér: A részletek megfigyelése.
Elefánt: Ősi erő, hatalom és méltóság.
Hiúz: Titkok, a rejtett és a láthatatlan dolgok látása.
Hód: Álmok építése.
Juh:Új kezdet keresése.
Kecske:Biztos léptek, új magaslatok keresése.
Leopárd/Párduc: Az igazi erő és hatalom visszaszerzése.
Macska:   Misztikum, mágia, függetlenség.
Menyét:   Ravasz és titkos átverés, a célok követése.
Nyúl:         Termékenység és az új élet.
Mormota: Meghalás nélküli halálmisztériuma, transz, álmok.
Mosómedve: Kézügyesség, rejtőzködés.
Majom:     Utánzás, ügyesség,önbizalom, humor.
Malac:      Szerencse, jómód, harciasság, erő.
Oposzum:  A külső megjelenés tudatos felhasználása.
Oroszlán:   A nap , és a hozzá kötődő női tulajdonságok érvényre juttatása.
Orrszarvú: Ősi bölcsesség.
  Patkány:      Siker , nyughatatlanság, éleselméjűség.
Prérifarkas:  Bölcsesség és bolondság.
Prérikutya:  Közösségi élet.

Róka:          Álcázás, az alakváltoztatás és a láthatatlanság női energiái.

Szamár:       Bölcsesség és alázat.
Bűzös borz:  Érzékiség, tisztelet és önbecsülés.
Tarajos sül: A csoda iránti érzék megújulása.
Tatu:     Személyes védelem, ítélőlépesség és empátia.
Teve:     Útkeresés, kitartás, türelem, igénytelen hasznosság.
Tigris:    Szenvedély, erő, odaadás, érzékiség.
Vidra:  Öröm , játékosság és aktív itás.
Víziló:  Újjászületés, biztonság, betegség elhárítása.
Zsiráf:  Jövőbe látás, lépések a jövő felé.

 Aligátor:/ Krokodil:
A születés az anyaság és a kezdet ősi energiái.
Béka: Átalakulás, a víz és a hang varázsereje.
Gyík:  Kifinomult érzékelés.
Halak:   Víz, boldogság, bőség, szerencse.
Kaméleon: Jövendölés és az aura érzékenysége.
Kígyó:    Újjászületés, feltámadás, beavatottság és bölcsesség.
Rák:      Árapály, bátorság, újjászületés, feltámadás.

ELFEK A MÁGIKUS LÉNYEK

Az elfek eredetileg kisebb termékenység istenek voltak, akiket apró, de gyönyörű fiatal férfiakként és nőkként ábrázoltak, akik az erdőkben, a föld alatt vagy kutakban és forrásokban éltek, hallhatatlanok voltak és varázserővel rendelkeztek.

Már jóval az ember megjelenése előtt lenyűgöző kultúrával rendelkező, csodálatos, letisztult nép az övék. Minden igaz ember csak csodálni tudja őket, minden tökéletességre törekvő gondolkodó megérteni igyekszik lelküket. Csakhogy nincs bennük elég erőszak, hogy fennmaradhassanak ebben a világban, a fiatal fajok között.

(Igrain Reval)

Az elfek már az ősidők óta ismerik és használják a mágiát. Életükhöz ugyanúgy hozzátartozik, akár a természet maga, és bár megjelenési formáiban általánosságban megegyezik a Mindenség törvényeinek engedelmeskedő többi mágiával, alapelgondolása egészen más. Nem hasonlít sem a Kyrek módszerére, sem a godoniak magiokráciájára, sem az aquirok ősi hatalomszavaira. Az elfek nem a hatalom eszközének vagy forrásának vélik a mágiát, nem is mindennapi életük apró-cseprő ügyeinek megoldását látják benne, hanem filozófiai eszköznek tekintik, amely az egyén és a mindenség harmóniáját fejezi ki. Ugyanígy, a mágiájukhoz szükséges szellemi erőt sem hasznos képzettségként kezelik, hanem mint a szellem csiszolásának útját.

Az elfek Pszije - bár látszólag sok hasonlóságot mutat a kyr és a pyarroni metódussal - alapjában különbözik az emberek által használt meditációs formuláktól. Rengeteg diszciplínájuk van, amely a legtöbb ember számára haszontalannak vagy értelmetlennek tűnik, ám az elfek ezeken keresztül érik el a lelki megtisztulást. (Nemigen van olyan ember, tán a Slan-eket kivéve, aki képes lenne például napokon át figyelni - és hallgatni! - a fű növését.)

Az elfek mágiája -  szintén különbözik az emberekétől. Az Elemi mágiát ugyan ismerik, de ritkán űzik, és nem fordítanak különösebb gondot tanulmányozására.

A Természeti Anyag mágiáját lényegileg úgy gyakorolják, akár az emberi varázslók.

A tér-, idő- és egyéb mágiákat ismerik és űzik, akárcsak az emberek, de csak segédeszköznek tartják.

Mindezen felül rengeteg olyan varázslattal rendelkeznek, amelyek a természettel kapcsolatosak (Hasonlóként említhető az ember papok egynémely rituáléja és litániája: Természeti lények megidézése, Engedelmesség - állatok, növények, Vadak szólítása). Ezek segítségével tudnak kommunikálni az őket körülvevő erdővel és állataival. Képesek ezenkívül befolyásolni a fényt és a hangokat, bár varázslataik egészen más alapokon nyugszanak. 

Az elfek világa varázslattal teli, miként ők maguk is azok. Varázslatot árasztanak a fák, a sziklák, a vizek; minden, amit az istenek teremtettek.

Mágia itatja át az Elf íjakat is, különös, embertől idegen varázs. Ősi Elf tanítások szerint az íjnak való ágat csak egy bizonyos fajta fáról lehet lemetszeni, meghatározott időpontban. Ám mielőtt ezt megtennék, szinte személyes ismeretségbe kell kerülniük a fával, és azon keresztül magával Fliadais úrnővel. Ez persze nem megy egyik napról a másikra. Ha létrejön a kapcsolat, a fa ága nem hal meg igazán, amikor lemetszik - az íjász testének részeként él tovább. Ehhez önnön lényén túl néhány igen ősi, hatalommal bíró rítus is szükséges, amivel magához köti a fa lelkét. Az íj így szinte aktívan együttműködik használójával

.

Forrás: ismeretlen