Tündéreinkrőli népies hagyományainkban is találkozunk, mely nékik egy külön, és pedig csodás szépségű arany boldoghont és lakot,tündérvilágot, tündérországot tulajdonít.
Regéink és mondáink sajátságos élénk, eredeti képekben festik azt, " a távol messzeségben, tengeren és pedig az operenciás tengeren túl hová az út, réz, ezüst és arany egymásra következő erdőkön, és hasonló folyók mellett, meg az üveg hegyeken át vezet, létezik a tündérhon. A mese mondja: egy roppant sziklahegyben, melynek csúcsai az égbe nyúlnak, nyilik meg az arany varázsvessző által a fényes lak, tündérileg ragyogó álló fényes palota. A réz, ezüst és arany erdőkből ablakaikra madarak repülnek, és megkezdik a zenét, minőt emberi fül nem hallott, mire a tündérek táncra kelnek, forognak mint a gondolat; jöttek mint a forgószél;láthatlanok: „köd előttem s köd utánam, hogy engem senki meg na lásson!” azon mondat, mely által a tündér láthatatlanná lesz. A tündérgyermekek ajkaira égből csepeg a tej, bölcsőjük hó és napsugárból készült, mosolyuk mint a hajnal hasadása, ha könyeznek gyöngy hull szemeikből.
Honunkban is ismér azonban a néphagyomány ily különös tündéri lakvidéket, így tartja még Csallóközt, — ezen nem kevésbé régi magyar telephelyt, az avar ringek, tatár ülések színhelyét, a még benne lézengő nem egy monda a tündérek különös honának. Ezek szerint Csallóköz, mielőtt még Csallóközzé lett, volt a boldog aranykert, melyben az aranyhajú tündérek laktak, jártak s keltek.
Csallóköz tája még oly gyönyörű volt, hogy aranykertnek neveztetnék, sok tündér lakta akkoron; a nagy Duna szigetei voltak legkedvesb mulató lakhelyeik, ott járt hajdanta tündér Ilona is, mint hattyú úszkálva a Dunán. Vízi tündérpalotáikban mondhatlan fény és gyönyörűség uralkodott, aranytól és gyémánttól ragyogott ott minden; vízi tartományaik messze terjedtek el onnét egész a tengerig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése