A Nagy Földi Sárkány
A bolygónkon található leggyakoribb sárkányfaj a nagy földi sárkány, vagy közismertebb nevén a Draco rex Cristatus.Ezek a nagy termetű, szárnyas lények tizenöt és harminc méter közötti hosszúságúra nőnek meg, a szárnyuk fesztávolsága eléri a harminc métert. Színük rendszerint zöldes-barna, pikkelyeik a citromsárgától a smaragdzöldig minden színben pompáznak. Vannak olyan földi sárkányok, amelyek tüzet tudnak lehelni, jóllehet ennek ereje nem olyan nagy, mint a tűzsárkányoké.
A földi sárkány kiválóan tud repülni és vitorlázni. Bár hatalmas termetük megnehezíti a felszállást, de ha egyszer elérték a nagy magasságot, puszta vitorlázással, a szelek hátán hatalmas távolságokra képesek eljutni.
A Draco rex zárkózott, befelé forduló lény. Nem szívesen tűri meg maga mellett a társait, leszámítva a párzási időszakot, de akkor sem hosszú időre. E magatartását az a szándék vezérli, hogy elkerülje az ennivaló és a nőstények birtoklása feletti vitákat. Tekintettel hatalmas erejükre és méretükre, az ilyen viták végzetes kimenetelűek lehetnek. Érdekes viszont, hogy amikor egy földi sárkány megöregszik, keresi egy fiatal példány társaságát, hogy leckéket adjon neki sárkánybölcsességből, és hogy rá hagyományozza kincseit.
Wyvern
A
legtöbb sárkánytól eltérően a wyvern kétlábú. Mivel azonban a Föld
legnagyobb sárkánya, két lába is tökéletesen elegendő, hogy elragadjon
egy nagy szárazföldi emlőst. Már Hérodotosz és Plinius is megemlíti,
hogy a wyvern szereti az elefántot. Elképzelhető, hogy az arab legendák
elefántokra vadászó óriásmadara, az úgynevezett rok , rukh szintén egy
wyvern lehetett. S összetéveszthető a magyar mennydörgősárkánnyal, mely
legközelebbi rokona.A wyvern tojása testméretéhez képest nem olyan nagy, csupán 8-10 liter űrtartalmú. A héj fehér, esetenként halványsárga, s porcelánszerű. Miután a tojásait kitojta, a wyvern-anya hűségesen védelmezi kicsinyeit, melyek hat hónap múltán kelnek ki. Madagaszkár egész területén elterjedt, de őshonos még Afrika délkeleti és északkeleti részén is (főleg a Nílus mentén). Madagaszkár északi részén húzodik az Ankarana nevű hegység, melynek pengeélességű tűsziklái között egy hatalmas wyvern-állomány él.
Méretek (egy kifejlett egyedé): hossz: 15-16 méter; magasság (ha nem terjeszti ki hatalmas szárnyát): 5-5,5 méter; szárnyfesztávolság: 30-32 méter.
Európai sárkány
Ez a faj a legintelligensebb, de egyben a legvadabb is. Arról ismert, hogy szereti a kincseket (gyűjti is őket, azt is észreveszi, ha egy 20 centis aranykancsót is elvesznek tőle) és tüzet okád. Ma már csak ritkán látnak, mivel szinte az összes példányt kiirtották a sárkányölők. 3-4 évente vedlik és imád beszélni. Egyébként az európai sárkánynak két alfaja van: egy "szokványosabb" (hosszúkás pofa, izmos négy láb, két szárny...) és egy másik, kicsivel alacsonyabb, aminek pofája és tüskéi is máshogy rendezkednek el.
A sárkányszív című filmben is egy ilyen sárkány a főszereplő, neve Draco.

Baziliszkusz
A baziliszkusz képes alakot váltani, ezért nehéz észrevenni. Ha szarufára felakasztunk egy döglött baziliszkuszt, távol tartja a pókokat és a fecskéket. Az igazi alakjuk valószínűleg sárkányra hasonlít; két hosszú hátsó lába van és két mellső lába, amit csak az áldozat megragadására használ, csont-sovány.
Akik
a vadonban élő baziliszkusz után kutatnak, vigyenek magukkal egy
tükröt, mert ha a baziliszkusz két ellenséget lát - a megfigyelőt,
valamint a tükörben saját magát-, akkor saját tükörképét tartja
veszélyesebbnek, és azt támadja meg, közben pedig a megfigyelő nyugodtan
jegyzetelhet.
Harangvirágos erdők mészköves dombvidékein él, színe barna, esetleg piszkos zöld. Harapása a legnagyobb fegyvere, ugyanis mérgező.
A baziliszkusz képes alakot váltani, ezért nehéz észrevenni. Ha szarufára felakasztunk egy döglött baziliszkuszt, távol tartja a pókokat és a fecskéket. Az igazi alakjuk valószínűleg sárkányra hasonlít; két hosszú hátsó lába van és két mellső lába, amit csak az áldozat megragadására használ, csont-sovány.
Akik
a vadonban élő baziliszkusz után kutatnak, vigyenek magukkal egy
tükröt, mert ha a baziliszkusz két ellenséget lát - a megfigyelőt,
valamint a tükörben saját magát-, akkor saját tükörképét tartja
veszélyesebbnek, és azt támadja meg, közben pedig a megfigyelő nyugodtan
jegyzetelhet. Harangvirágos erdők mészköves dombvidékein él, színe barna, esetleg piszkos zöld. Harapása a legnagyobb fegyvere, ugyanis mérgező.
GALLÉROS SÁRKÁNY

Ez
a faj főként a barlangi sárkányra hasonlít, a föld alatt lakik,
üregekben, lyukakban. Mivel szokott a barlangival barátkozni és közeli
rokonok is, gyakran szokták őket összehasonlítani, csak két különbség
van köztük: a gallérosnak van szárnya, és csak két lába van, két hátsó,
ami izmos, minta wyverné. Undorító szokott lenni, azért, mert úgy falja
fel áldozatát, hogy az még él, s lenyeli. Ezután lemegy a táplálék az
első gyomorba, s utána kiöklendezi, majd tüzével megsüti, s utána eszi
meg, hogy kerüljön a második gyomorba. Hiába, minden állatfajnak van
valami gyengéje. Lehellete mérgező füst, káros minden élőlényre
(leszámítva saját magát). Adatok:
Méretek: felnőtt: 11 m hosszú, 2 m magas; fióka: 4 m hosszú, fél méter magas; súly (felnőtt): 250 kilogramm
Északi Jégsárkány
Izland
és az Északi-sark havas, jeges pusztáin is tartanak megfigyeléseket
sárkánytudósok. Mindezt azért, mert a fent leírt helyeken él egy ritka,
intelligens sárkányfaj, melynek életmódjáról keveset tudunk. Ez az
északi szárnyas jégsárkány, melyet csak északi sárkány, vagy jégsárkány
néven emlegetnek, ugyanis ez a faj kifejezetten kedveli a havat és a
hideget. Az évezredek múlásával pikkelyei keményebbek és fehérebbek
lettek. Szinte ugyanúgy néznek ki, mint a szárnyas földsárkányok, néhány
kivétellel: pikkelyeik halványabbak, csúszósabbak és jegesebbek,
tapogatók helyett pofájukról jégcsapok lógnak alá.

A
farkuk végén lévő nyílszerű kemény tüske (ami minden sárkányfajnál
megtalálható) pedig irtózatosan kemény jégdarab. A sárkány hűsítő tüzet
használ, ugyanis ha igazi, meleget adót fújna, könnyen megbetegedne és
akár kómába is esne. E helyett halványkék lángok csapnak fel szájából,
amik „megfagyasztják” és jégtömbbe zárják az áldozatot. Félelmetes faj.
Három-négy tojása lehet életében egy nősténynek, melyet mindig elás a
mély hóban. Mindig visszatér a „fészekhez” és ellenőrzi, nem törtek e
széjjel, vagy a kicsik élnek-e még. Adatok:
Méretek (kifejlett egyedéi): hossz: 12 méter; magasság: 4,5-5 méter; szárnyfesztávolság: 22-23 méter.
Pikkelyszín: fehér, halványkék.
Természete: rendkívül vad faj, ha becsapják, többé nem nagyon bízik meg senkiben.
Lakhely: havas barlangok.
Táplálék: jegesmedvék, fókák és néhány hal, ami odatéved.
Veszélyei:
jeges tűz, karmolás, taposás, harapás, a nyíl alakú tüskével való
szúrás, döfés és vágás. Egyebek mellett nem ajánlatos alkudozni vele,
mert ha nem az ő észjárásának megfelelően adjuk elő mondókánkat, könnyen
a gyomrában végezhetjük, vagyis magas intelligencia.
HYDRA Draco bustrum
Furcsa
a hidra - mert a történelemben legtöbbször (vagy mindig) olyan
sárkányokról számoltak be, melyeknek egy, nem annál több feje volt. Az
még furcsább, hogy a hidra nem tüzet, füstöt, vagy fagyasztó lehelletet
okád áldozatára, hanem maró hatású, savas köpést. A köpet szétolvasztja a
bőrt, majd akkora fájdalmat okoz, hogy az áldozat ordít, de eközben a
hidra táplálkozik vele. Undorító! A hidrának általában háróm, öt vagy
hét feje van s Dél-Európában, esetleg Észak-Afrikában tartja rettegve a
városokat, községeket.

Adatok:
Lakóhely: mocsaras, büdös erdőségek (ez viszont baj, mert a Ichneumon pont ezeket a helyeket kedveli)
Méretek: felnőtt: 13 m hosszú, 8 m magas; fióka: 7 m hosszú, 5 mmagas; súly(felnőtt): 5,5 tonna
Szín: mocsárzöld, barnászöld
Fegyverek: maró hatású köpet, karmok, farokcsapás, fojtás, harapás, mérgezés
Táplálék: halak, saját megóvásából: Ichneumon, madarak, varacskos- és vaddisznók, ember (ezt nagyon szereti)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése