HEKA A MÁGIKUS ERŐ-EGYIPTOMI MÁGIA

A modern mágia fogalom a görög „magosz” szóból ered, amely a keletről származó ( perzsa, babiloni, egyiptomi) papok és látnokok megnevezésére szolgált. Így például a görög Máté Evangéliumában a betlehemi csillagot követő, keletről jött bölcseket „varázslóként” kell értelmezni, akik, tevékenységükkel szoros összhangban az égi, természetfeletti erővel álltak összeköttetésben. Annak ellenére, hogy a mágiával kapcsolatban általában az ókori egyiptomi vallást említjük meg, maguknak, az egyiptomiaknak nem volt a mágiáról, mint olyanról fogalmuk, és valójában nem létezik olyan szó a hieroglifák nyelvében, amelyet a „vallás” szóval fordíthatnánk le. „ Egyiptomi szemszögből nézve” , nem létezik olyan dolog, mint vallás, csak a HEKA létezett. Ennek magyar megfelelője a „ MÁGIKUS ERŐ”.

A mágia titkos tudománya és gyakorlása, ha valaki képes arra, hogy megértse a HEKÁT, összhangba kerüljön vele, aztán adott helyzetben aktiválni tudja. Ebből következik tehát, hogy a belső fejlődés ösvénye az előfeltétele annak, hogy képessé váljon valaki a varázserő irányítására…Így a varázsló olyan személy, aki ( legyen férfi, vagy nő) megtisztította magát arra, hogy a Hekát közvetítse.

Az ókori Egyiptomban előfeltétele annak, hogy valaki magasabb hivatalt viselhesse az volt, hogy az illető a HEKA-  birtokában legyen, vagyis birtokolja a mágikus erőt.

 Az összes államügyet, amely a királyi rendeletek, írások, leltárak, törvények kezelését jelentette, a mágia útján intézték. Ahhoz, hogy valaki képes legyen a mágiát működésbe hozni, megszentelt légkörre, megszentelt szavakra, jelekre és rituálékra volt szükség.  A varázsló, olyan ember aki a mágia legfelsőbb  fokában kellett, hogy jártas legyen, a fáraó udvarának nélkülözhetetlen kelléke volt. A fáraók korában, a neofita képzése és beavatása egy, a templomhoz csatolt speciális „ iskolában” folyt. Ezeket az iskolákat, az „Élet Házának” nevezték. Itt rendkívül szigorú oktatás folyt. Csak kevesen váltak beavatottá, és ezek a különleges férfiak és nők képességeik és tudásuk jutalmaként, abban részesültek, hogy varázsolhattak. Ezeket a beavatottakat az „ ÉLET HÁZÁNAK ÍRNOKAKÉNT” ismerték. 

Ez a cím a mágikus erő legmagasabb fokozatával ruházta fel őket. Az ókori hagyomány szerint THOT isten volt az ilyen mágia tulajdonképpeni atyja. Ezért Thotot a „ Szavak Erejének Mestere” , Thot „ A Varázslat Legnagyobbja” , Thot „ Az Isteni Szó Mestere” , Thot a „ Varázsló” ,elnevezésekkel illették. Így ezeket a címeket mind magába foglalja a híres jelző: „ Thot a Háromszor Legnagyobb” . Olyan nagy volt Thot ama képessége, hogy a mágikus erővel bíró szavakat átadja, hogy ő viselte az egyiptomi panteonban a legmagasabb hivatalt: AZ ISTENEK BÍRÓJA címet. Az istenek hírvivője is volt, és rábízták „Ozirisz Írnoka” címet is. Tehát ő volt Ozirisz varázslója.

Thotról úgy vélték, hogy az igazságot mindenek elé helyezte. Azt is hitték, a mágia alkalmazásánál, rendkívül fontos, hogy a kiejtett szavakat az igazság töltse be. Thot becsületességéhez nem férhetett kétség. Thot volt a felelős az égi „ egymillió év hajójának” navigálásáért, és útvonaláért, amelyen a legfelsőbb isten RÉ kísérete utazott az időn és téren át. Thot volt az, aki a csillagok mozgása által meghatározott isteni idő mérője volt. Ezekhez mind az igazságnak való teljes elkötelezettség szükségeltetett. Így ő volt az igazság, a Heka, vagyis igazi mágia, mágikus igazság letéteményese. A Heka szó az igazság jelentésében még ma is él Egyiptomban.